Rex boldogan fogócskázott a barátaival a simogató napsütésben. Hirtelen egy hatalmas, szürke felhő úszott az égre, és eltakarta a napot. A vidám erdő egyszerre hűvös és sötét lett. Rex érezte, ahogy megremeg a farka hegye a hidegben. Úgy döntött, megkeresi az eltűnt fényt. Belenyúlt az óriási piros cipőjébe, és előhúzott egy kicsi, elaludt lámpást. „Kövessük a fényt, amerre csak lépünk!” – mondta Rex.
Rex megdörzsölte a lámpást, ami azonnal aranyos fénnyel ragyogott fel. A kis dinoszaurusz a Susogó Bokrok felé vezette barátait, ahol a leghosszabb árnyékok nyújtózkodtak. Ahogy óvatosan lépkedtek, halk zokogást hallottak egy nagy páfrány mögül. Rex magasra emelte a lámpást, hogy lássa, ki sírdogál ott a sötétben. A borostyánszínű szemei kíváncsian csillogtak a meleg fényben. „Kövessük a fényt, amerre csak lépünk!” – suttogta Rex biztatóan.
Egy apró, kék madárkát találtak az egyik alacsony ágon. Pilla, a kismadár, azért sírt, mert a sötétségben nem találta az útját haza, a Nagy Fa tetején lévő fészkéhez. Rex kedvesen rámosolygott a barátjára, és felajánlotta, hogy a lámpásával világít neki az úton. A kis csapat együtt indult el a Nagy Fa kanyargós ösvényén felfelé. Rex nagy piros cipőfűzői vidáman lengedeztek minden egyes lépésnél.
Félúton a magasban egy erős szélroham támadt, és megpróbálta eloltani a lámpás lángját. Rex gyorsan a kék-sárga csíkos pulóvere alá rejtette a fényt, hogy megvédje a huzattól. Barátai szorosan kapaszkodtak az óriási cipőibe, nehogy elsodorja őket a szél. Amikor a vihar végre elcsendesedett, a fa legtetején egy különös, ezüstösen csillogó fátylat vettek észre. „Kövessük a fényt, amerre csak lépünk!” – biztatta őket Rex.
Rex rájött, hogy az ezüstös fátyol valójában egy elkóborolt felhődarab, ami beleakadt a napba. A kis dinoszaurusz közel tartotta a lámpást a fához, és annak melegével óvatosan olvasztani kezdte a vastag felhő szélét. A felhő egy megkönnyebbült sóhajjal tovalibbent, a nap pedig hirtelen előbukkant a fogságból. A meleg sugarak azonnal elárasztották az egész erdőt, és Rex narancssárga csillaga ragyogni kezdett az orrán.
Pilla, a kék madárka, végre biztonságban hazaért a fészkébe. Rex és barátai ott álltak a magas ágon, és élvezték, ahogy a napfény megsimogatja az arcukat. A lámpás még utoljára felvillant, majd kialudt, mert már nem volt rá szükség a világossághoz. Rex elrejtette a kincset a cipőjébe, és elindultak lefelé. Odalent a puha fűben mindannyian összebújtak egy hosszú, napsütéses délutáni alvásra.