Trixi, a berni pásztorkutya, nagyokat szökdelt a napsütötte réten. Holnap lesz a Nagy Ugróverseny, és Trixi lábai már elfáradtak. Kody, a zöld terepjáró, a pálya széléről figyelte barátját. Sárga lámpái vidáman világítottak, mint két nagy szem. – Ügyes vagy, Trixi! – biztatta Kody. Trixi nagyot dobbantott fehér mancsaival, de a leszállás nehéz volt.
Kody begurult a mező közepére a nagy, fekete kerekein. Megállt, és a tetején lévő dobozból hirtelen egy puha, narancssárga sátor nyílt ki. – Itt az ideje a pihenésnek! – mondta Kody kedvesen. Trixi boldogan mászott fel a kényelmes kuckóba. Ahogy a kutyus elszenderedett, a nap lement, és a rétre sűrű sötétség borult.
Hirtelen egy apró, meleg fény táncolt be a sátorba. Lumi, a szentjánosbogár érkezett meg! Szárnyai aranyosan csillogtak, és beragyogták a pihenőhelyet. Trixi felébredt, és a szíve nagyot dobbant az örömtől. – De szép fény! – suttogta. De vajon hogyan fog ugrani a sötétben? Lumi a fényével azonnal megvilágította a gyakorlóutat Trixi előtt.
Lumi felszállt a legmagasabb virág tetejére, hogy mutassa az irányt. Trixi nagyot ugrott, de elvétette a leszállást a puha fűben. A kutyus orra a földet érte, és a fülei szomorúan lekonyultak. – Nem sikerült! – pityergett Trixi. Kody ekkor vidáman megszólalt: – Nagy kerék, nagy szív, új kaland hív! Próbáld meg újra, barátom!
Lumi még fényesebben ragyogott a célpont felett. Kody ritmusosan dobolt a kerekeivel, és újra elmondta: – Nagy kerék, nagy szív, új kaland hív! Trixi vett egy mély levegőt, és bátran nekifutott. Elrugaszkodott, és mint egy puha labda, átrepült a legmagasabb bokor felett. Sikerült! Trixi farka boldogan csóvált, és a barátok nagyot kiáltottak örömükben.
A barátok boldogan ünnepelték a nagy ugrást. Trixi visszamászott Kody tetősátrába, és kényelmesen elhelyezkedett. Lumi halkan zümmögött, és lágy éjjeli fényként világított a feje felett. Mindenki büszke volt, és készen álltak a holnapi versenyre. A három jó barát békésen elaludt a ragyogó csillagok alatt a csendes, éjszakai réten.