Nova a kertben táncolt az éjféli kék ruhájában. Hirtelen egy koppanást hallott. A csillagporos kulcsa lecsúszott az övéről, és eltűnt a mély, barna avarban. Nova ajka megremegett, a szemei pedig megteltek ezüstös könnyekkel. Hogyan jut így haza az égboltra? Szerinted hol bujkálhat az a fényes kulcs a levelek között?
Barnaby, a kerti manó, zöld szárnyaival odarepült hozzá. Barnaby nem szerette látni, ha valaki szomorú. – Ne aggódj, megkeressük a gépemmel! – mondta vidáman. A manó elővett egy apró füttyöt, és akkorát fújt bele, hogy a föld megremegett. Egy hatalmas, fényes kalapú gomba bújt elő a föld alól, mint egy lift.
A gomba-lift oldalán gombok villogtak. Barnaby megnyomta az elsőt. Fel, le, nézz szét, mi rejtőzik a mélyben... lent? A lift zörögve elindult a sötét föld alá. Először csak gyökereket láttak, de a kulcs sehol sem volt. Nova szíve hevesen vert. Megpróbálják újra? Barnaby bátorítóan megfogta a kezét, és megnyomta a második gombot.
Még mélyebbre süllyedtek. A lift erős lámpái bevilágították a sötétet. Páncélos, a barátságos futrinka, éppen arra sétált, és udvariasan félreállt az útjukból. – Erre keressétek! – integetett nekik. Fel, le, nézz szét, mi rejtőzik a mélyben... lent? Nova figyelmesen nézett kifelé a lift üvegén keresztül, hátha megpillant valami kéket.
Végül Barnaby megnyomta a harmadik gombot. A gomba-lift alján Nova valami csillogót látott a sárban. – Ott van! – kiáltott fel. Barnaby kinyitotta az ajtót, és zöld szárnyaival olyan erősen legyezett, hogy elfújta a koszt a kulcsról. A Stardust Key fényesen ragyogott. Sikerült! Nova boldogan szorította magához a kincset.
A lift visszarepítette őket a felszínre, a puha moha közé. Nova hálából egy csipetnyi csillagport szórt Barnaby vállára, ami aranyosan szikrázott a sötétben. Együtt ültek le a gomba tetejére, és a távoli, pislogó csillagokat nézték. Barnaby elégedetten sóhajtott. Jó érzés volt segíteni egy barátnak. A kert csendes volt és biztonságos.