Egyszer volt, hol nem volt, volt egy aprócska, narancssárga róka, akit Cindernek hívtak. Cinder nem egy átlagos róka volt, ó nem! Ő egy igazi kis nindzsa. Sötétkék álarcot hordott a szemén, az oldalán pedig egy sima, fából faragott kard pihent. Ma Cinder egy nagy kalandra indult a titokzatos Köd-erdőbe. Ott minden lila volt és szürke, a köd pedig úgy úszott a fák között, mint a puha vattacukor. Mit gondolsz, Cinder félt? Egy iciri-picit talán, de a nindzsák nagyon bátrak!
Cinder azért ment az erdőbe, mert a barátja, a Sárkány elveszítette a kedvenc játékát: egy csillogó, ezüstös golyót. Cinder halkan lopakodott a lila bokrok között. Puh-puh-puh, lépkedtek a mancsai a puha mohán. Egyszer csak a ködből egy hatalmas árnyék bukkant elő. Jaj, mi lehet az? Talán egy szörny? Cinder megállt, és a fakardjához nyúlt. De ekkor egy vidám hangot hallott: Hi-hi-hi! Nem szörny volt az, hanem egy nagy, szemüveges Bagoly, aki épp a szárnyait tisztogatta. „Ne félj, kis nindzsa!” – mondta a Bagoly. „Csak a köd játszik a szemeddel!”
Cinder továbbment. Huss-huss, susogott a szél a levelek között. Hirtelen valami megmozdult egy másik lila bokor mögött. Valami tüskés volt... talán egy haragos sündisznó? Cinder közelebb hajolt. De nézd csak! A bokor alól egy apró, világító sündisznó bújt ki, aki úgy ragyogott, mint egy kis lámpa. „Segítek neked, Cinder!” – mondta a sündisznó, és fényével bevilágította az utat. Most már semmi sem volt sötét vagy félelmetes.
Hamarosan egy mély barlanghoz értek. Ott valami fényeset láttak egy selymes pókhálóba ragadva. Az volt az ezüst golyó! Cinder elővette a fakardját, és egy ügyes mozdulattal kiszabadította a játékot. Szuhint! – suhant a kard a levegőben. Éppen ekkor egy hatalmas, zöld fej kukucskált be a barlangba. Az volt a Sárkány! De a Sárkány nem volt ijesztő. Éppen ellenkezőleg, nagyon is szomorú volt a játéka nélkül.
Amikor a Sárkány meglátta Cindert az ezüst golyóval, akkorát ugrott örömében, hogy a föld is beleremegett: BUMM! Boldogságában pici, csillogó füstkarikákat fújt a nózijából: Puff-puff! A Sárkány, a Bagoly, a világító Sündisznó és a kis nindzsa róka mind együtt nevettek. Cinder rájött, hogy a Köd-erdő egyáltalán nem félelmetes, ha barátokkal sétálunk benne. És így történt, hogy a kis nindzsa hazatért, és aznap este a legpuhább álmokat látta.
Itt a vége, fuss el véle!