Egyszer volt, hol nem volt, volt egy puha, kerek és tündöklően rózsaszín barát, akit úgy hívtak: Fluffy. Fluffy pont akkora volt, mint egy cipócska, és a bundája olyan selymes, mint a vattacukor. Egy este Fluffy éppen a kényelmes ágyikójában készülődött az alváshoz. A szobájában csend volt, csak a holdfény táncolt a függönyön. De hirtelen – Zümm-zümm! – egy furcsa kis hang ütötte meg a fülét. Fluffy nagy, smaragdzöld szemeivel az ablakpárkányra nézett. Tudod, mit látott ott? Egy parányi, reszkető fényt.
Ez a fény nem egy szentjánosbogár volt, és nem is egy lehullott csillag. Egy eltévedt kis drón volt, akit Sparkynak hívtak. Sparky egy igazi fénymásoló drón volt, aki színes rajzokat tudott festeni a levegőbe, de most szomorúan villogott. – Bzzzt-pop! – halkult el a fénye, mert nagyon elfáradt. Elveszítette az utat hazafelé, a Csillogó Toronyba, ahol minden városi fény lakik. Fluffy szíve nagyot dobbant. Tudta, hogy mindenkinek otthon a helye, amikor eljön az alvásidő. Felkötötte kedvenc pasztellszínű sálát, és így szólt: – Ne félj, Sparky, én hazaviszelek!
Elindultak a holdfényes kertbe. Fluffy vidáman ugrált: Hopp-hopp-paff! – minden ugrásánál puha mackóként huppant a fűre. De csitt! Halkan kellett menniük, mert a kertben Alvó Virágok bólogattak. Fluffy intett Sparkynak, hogy maradjon csendben. – Ssss-pissz! – suttogta Fluffy. Útközben találkoztak egy álmos molylepkével, aki azt hitte, Sparky egy igazi csillag, és követni kezdte őket. Fluffy kedvesen elmagyarázta neki: – Ez a kisfény csak egy fáradt vándor, aki hazafelé tart. – A szél is fújni kezdett: Fúúú-paff!, de Fluffy meleg bundájával óvta a kis drónt, hogy a szél ne sodorhassa el.
Végül elérték a Csillogó Tornyot. Amikor Sparky meglátta az otthonát, az utolsó erejével felrepült a töltőjére. – Ding! – hallatszott a boldog csilingelés, és a kis drón fénye egyszerre ragyogni kezdett! Sárgából kék, kékből rózsaszín, rózsaszínéből pedig szivárványszínű lett. Sparky annyira hálás volt, hogy nem hagyta Fluffyt ajándék nélkül. Visszarepült vele a szobájába, és ott valami varázslatosat tett. Szeretnéd tudni, mit?
Sparky elindult a levegőben, és a szoba falára fényből festett futó csillagokat, mosolygós felhőket és tündöklő szívecskéket. Fluffy tátott szájjal nézte a falon táncoló rajzokat. A szobája most már a világ legvarázslatosabb helye lett. Fluffy szemei elnehezedtek, nagyot ásított, és behunyta a szemét a puha párnák között. Olyan jó érzés segíteni másoknak, ugye? Fluffy hamarosan mély álomba merült a színes fények ölelésében. És így történt, hogy mindenki békésen és boldogan térhetett nyugovóra. Aludj jól te is, kispajtás!