Mimi, a szürke kismackó a puha, zöld fűben csücsül. Szorosan magához öleli az égszínkék takaróját. A kertben süt a nap, és minden csupa illat. Mimi meglátja az első növényt, és nagyot szippant a levegőbe. Köszönöm, kis levélke!
Mimi megérzi a lila levendula illatát. Mmm, de finom! Aztán meglátja Cifrát, a tarka pillangót, aki a virágok felett táncol. Mimi boldogan mosolyog a barátjára a meleg szélben. Köszönöm, kis levélke! Szippant egy nagyot, és továbbmászik a következő bokorhoz.
Itt a menta! Mimi megdörzsöli a kerek levelet. Friss illat száll fel, és a nózija vidáman mozog. Hallja, ahogy Zümi, a méhecske zümm-zümm dalol a virágok között. Köszönöm, kis levélke! Mimi most valami citromosat érez a szélben a közelben.
Mimi megtalálja a citromfüvet. A takaróján keresztül is megöleli a növényt. De jó, friss citrom illata van! Mimi felnéz a fényes napocskára, és bólint neki egyet hálából. Köszönöm, kis levélke! Aztán meglátja az apró, fehér szirmú, álmos kamillákat.
Mimi a kamillához hajtja a fejét. Olyan édes illata van, mint az almának. Mimi nagyon nyugodt és boldog. Csicsergő, a kismadár halkan énekel neki az ágról: csip-csip. Köszönöm, kis levélke! A nap lassan lemegy, és a kert arany színben ragyog.
Mimi mélyen bebújik az égszínkék takarójába ott a kert közepén. Lehunyja a szemét, és hálásan mosolyog. A kert csendes, és mindenhol finom illatok szállnak. Mimi álomba szenderül a virágok között. Aludj jól, Mimi, a természet puha ágyán!