Raccoon egy csendes, ezüstös roncstelepen kutatott hasznos holmik után, amikor valami különöset látott. A fémhulladékok között egy apró, remegő lényecske gubbasztott, aki úgy ragyogott, mint egy lepottyant csillag. A kis jövevény, Pislák, kétségbeesetten csipogott. Raccoon tudta, hogy segítenie kell. Óvatosan a zöld csuklyája alá rejtette az idegent, és megígérte neki, hogy eljuttatja a galaktikus kilövőállomáshoz, mielőtt a hajója elindulna a messzi űrbe.
Az út azonban veszélyes volt. A város szívében fekvő Neon Plázán kellett átvágniuk, ahol a Szigorú Szemek, a hatalmas robotőrök cirkáltak. Ezek a gépek nem szerették a hívatlan vendégeket. Raccoon szorosan magához ölelte fabotját, és mélyen a szemébe húzta a csuklyáját. Pislák halkan duruzsolt a tarkójánál. „Maradj nyugton, kicsi barátom” – suttogta a mosómedve. „Együtt kijátsszuk ezeket a kattogó fémdobozokat, meglátod!”
Hirtelen vörös lézerfények pásztázták végig az utat. Kattan-csattan, kattan-csattan – hallatszott a robotok ritmikus lépte. Raccoon egy oszlop mögé lapult. A padlót láthatatlan riasztózsinórok hálózták be, amik azonnal jeleztek volna, ha hozzájuk ér. A mosómedve azonban nem ijedt meg. Felemelte csavart fabotját, és egy ügyes mozdulattal, mint egy rúdugró, átlendült a veszélyes sugarak felett. A puha talpai hangtalanul értek földet a túloldalon.
A robotőrök, akiket Csavarfejnek és Acélökölnek hívtak, gyanakodva fordították feléjük világító vörös szemeiket. Raccoon érezte, hogy Pislák remeg a félelemtől. Gyorsan cselekednie kellett! Felkapott egy marék kavicsot, és a pláza másik sarkába hajította őket. A kövek csörömpölve pattogtak a fémen. A robotok azonnal a zaj irányába fordultak, elhagyva az őrhelyüket. „Most!” – intett Raccoon, és árnyékként surrant tovább a sötét sarkokban.
Már majdnem elérték a kilövőállomást, amikor egy hatalmas szkenner sugara pont Raccoon felé fordult. Ha a fény eléri a csuklyáját, felfedi Pislákot! A mosómedve a zsebébe nyúlt, és előhúzott egy fényes, kidobott tükördarabot, amit még a roncstelepen talált. Pontosan a sugár útjába tartotta. A vakító fény visszaverődött a tükörről, egyenesen Csavarfej optikájába, aki teljesen összezavarodott a váratlan csillanástól, és helyben forogni kezdett.
Kihasználva a zűrzavart, Raccoon az utolsó métereken is átszaladt, és elérte a várakozó csillaghajót. Óvatosan kiemelte a csuklyája alól a kis Pislákot. A lényecske hálásan megérintette Raccoon mancsát, majd egy vidám, csengő hang kíséretében begurult a hajó kabinjába. Az ajtók sziszegve záródtak be, a hajtóművek pedig mély duruzsolással keltek életre. Raccoon hátralépett, és figyelte, ahogy a gép a magasba emelkedik.
A mosómedve egy magas párkányra telepedett le, és felnézett a sötét éjszakai égre. Egy új, fényes csillag gyúlt ki a távolban, amely mintha barátságosan kacsintott volna felé. Raccoon elmosolyodott a zöld csuklyája alatt. Tudta, hogy a bátorság és a kedvesség a legfontosabb eszközök a világon. Bár ő csak egy kis vándor volt egy hatalmas városban, aznap éjjel valami igazán nagyszerűt vitt véghez.