Rex, a kedves dinoszaurusz, nagyot nyújtózott a napsütötte réten. Szeretett volna egy közös délutáni alvást a barátaival, de aggódott. A pikkelyei kemények, a farka pedig hosszú volt. Vajon elég kényelmes egy ekkora T-Rex a többieknek? Döcc, döcc, psszt – lépkedett halkan Rex, hogy ne ijessze el a csendet.
Először Csicsergő, a pihe-puha kismadár repült oda hozzá. Rex megkérdezte: „Tudnál segíteni valami puhát találni a többieknek?” Csicsergő körberepülte Rexet, és vidáman csiripelte: „Nézd csak a ruhádat! Ez a kék-sárga csíkos pulóver a legpuhább dolog a világon!” Rex nagyot mosolygott, és a csillag alakú folt az orrán vidáman megremegett.
Ekkor ugrándozott elő Ugrifüles, a bozontos nyuszi. Nagyon fáradt volt már a nagy ugrálástól, és le akarta pihentetni a hosszú füleit. „Rex, bebújhatok melléd?” – kérdezte ásítva. Rex óvatosan lefeküdt a selymes fűbe. „Gyere csak, Ugrifüles, a pulóverem meleg és puha, mint egy nagy felhő!” – súgta a dinoszaurusz.
Döcc, döcc, psszt – Rex lassan elhelyezkedett. Csicsergő befészkelte magát a pulóver egyik csíkjába, Ugrifüles pedig a másikhoz bújt. Rex rájött, hogy nincs szüksége külön párnákra. Ő maga volt a legpuhább barát a réten! A nap melegen sütött a hátára, és mindenki nagyon boldognak érezte magát.
Rex a hatalmas, piros tornacipőit is hasznosította. A nagy, fehér fűzős cipőkkel körbekerítette a barátait, mint egy biztonságos kerítést, hogy senki ne guruljon le alvás közben. A kicsik biztonságban érezték magukat a nagy lábak mellett. A rét elcsendesedett, csak a méhecskék zümmögtek halkan a távolban. Mindenki készen állt az álomra.
Rex lehunyta nagy, borostyánsárga szemeit, és halkan horkolni kezdett. A barátai mélyen aludtak a csíkos pulóver ölelésében. Milyen jó érzés vigyázni a többiekre! A nap aranysárgán ragyogott, miközben a hatalmas dinoszaurusz és apró barátai együtt álmodtak a virágillatú réten. Aludj jól, Rex! Aludjatok jól, kicsik!