Shiki, a csendes nindzsalány, a puha erdőben sétált. Hegyezte nagy, ezüst cicafüleit. Hirtelen egy halk hangot hallott a zöld fűben: csip-csip, csip-csip. Egy kismadár sírdogált ott.
Shiki leguggolt a kismadárhoz. Pici Csipinek hívta a madárkát. Ne félj, segítek hazatalálni! – suttogta Shiki kedvesen. Pici Csipi abbahagyta a sírást, és Shiki puha tenyerébe bújt.
Shiki lábujjhegyen indult el a fák alatt. Tip-tap, tip-tap, lépkedett halkan a nindzsa szandáljában. Nem akarta megijeszteni az erdő lakóit. Tip-tap, tip-tap, keresték a madárka otthonát.
Shiki benézett a nagy, barna törzsek mögé. Megnézte a széles, zöld levelek alatt is. Sehol egy fészek! Pici Csipi újra megszólalt: csip-csip? Shiki pedig tovább kereste a puha otthont.
Shiki éles szemeivel felnézett a magas ágakra. Ott! Egy kerek, meleg fészket látott. A Madár Mama és a Madár Papa már várták Pici Csipit. Shiki ügyesen felmászott a fára.
Shiki betette a madárkát a fészekbe. Mindenki nagyon boldog volt! Shiki elmosolyodott, és a fa alatt álomra hajtotta a fejét. A csendes erdőben mindenki békésen aludt. Tip-tap, csip-csip.